2015. május 14.

Kettő - Szövetség

Sziasztok!

Köszönöm szépen a visszajelzéseket, most is nagyon örülnék párnak és remélem ez a rész is tetszeni fog nektek! Folytatás hamarosan! :)







Zihálva ébredtem. Folyt rólam a víz és a szívem sem a helyes ütemet verte. Vagy legalábbis amit már megszoktam tőle. Sosem voltam egy jó alvó, de az elmúlt fél évben ez csak még rosszabbá vállt. Pedig talán az álmok lehetnének az egyetlen hely ezen a világon ahová bárki szívesen haza térhet. Mostanában azonban csak homályos képek, felvillanó ismeretlen emberek, fények és zuhanás jutott osztályrészemül ha lehunytam szemeimet. Emiatt pedig nem is nagyon vagyok használható. Nagyokat lélegezve igyekeztem rendezni légvételemet miközben halkan a szobám ajtaja felé lépdeltem. Odakint mindent sokkal szebbre festett a derengő Hold fénye, mint amilyen valójában volt így kedvet kaptam egy kis éjszakai levegőzéshez. Egyenesen az apró kis patakhoz osontam az udvaron ami bár kellően el volt rejtve mégis mindenki kedvenc helye volt.
Valószínűleg az egyetlen.
Gyorsan dobáltam le magamról azt a kevéske ruhát ami a pizsamámként szolgált és egy könnyed de annál határozottabb mozdulattal a vízbe vetettem magam. Körülbelül a közepéig úsztam, lent maradtam utána pedig újra a felszínre buktam. Imádtam a vizet, ő pedig kedves ismerősként üdvözölt.
- Éjszakai fürdőzés? - Hallottam meg egy mély hangot közelebbről, mint vártam volna. Az új srác akinek a neve mint utólag azt megtudtam Harry, kellemesen elüldögélt a parton egyenesen a ruháimon.
- Magányosan jobb lenne - vetetem oda foghegyről és még beljebb merészkedtem így már az államig ért a víz. Az étkezőben történt kis incidensünk után ha tehettem messziről elkerültem a göndör srácot, holott nem egyszer rajtakaptam ahogy engem bámul. Igen. Szó szerint le sem vette rólam a tekintetét. Mintha attól félne, hogy bármelyik pillanatban eltűnnék, ugrásra készen állt, de sajnos csalódnia kellett. Elég nagy kislány vagyok már ahhoz, hogy megvédjem magam. 
Többé-kevésbé.
Ugyanakkor azt is tudtam, hogy nem igazán férünk meg egymás mellett, Crystal büntetése pedig miszerint csak szükség esetén vagy edzés közben használhatom az erőmet eléggé kiborított. Úgy éreztem magam, mintha valaki azt mondta volna, hogy ne lélegezz csak ha már a fulladásig visszatartottad magad. Újra és újra a szédülés közelébe kerülni pedig nem a legjobb dolog ami történhet velünk.
- A legtöbb ember aludni szokott ilyenkor - nyúlt el a földön kezét a feje alá támasztotta és úgy bámulta az eget, tehát nyugodtan forgathattam a nagy bölcsességeire a szememet.
- De persze te különleges vagy, cuki!
- Valaki nagyon vicces ma este - szálltam be végül a játékba - és az egyetlen aki itt kivételesnek érzi magát, az te vagy " Mr. Nem árulom el a nevem, de meggyógyítalak, hogy lásd kivel van dolgod" őméltósága!
Hangos nevetésbe tört ki. Nem abba a jóízű fajtába hanem inkább a szánakozóba. Már ha szabad így fogalmaznom. Kezdtem fázni így kifelé úsztam a vízből. Harry is feltápászkodott végre a ruháimról, sőt igazából úgy tűnt, hogy zavarban van amiért konkrétan egy száll vizes fehérneműben állok előtte.
Ezúttal rajtam volta a piszkos vigyor sora. Imádtam nézni ahogy elfordítja a fejét amíg felöltözök. Talán jobban tettem volna ha fel sem öltözök.
Összefontam karomat mellkasom előtt és úgy néztem a fiúra. Göndör haja annyira puhának tűnt, arcának vonásai szép ívűek, ajkai elképesztő rózsaszín színben pompáztak még a gyér éjszakai fényben is. Nem tudom, hogy szoktak-e az ellenkező nemre mondani ilyet, de Harry gyönyörű férfi.
Még ha nehéz is ezt beismernem, tekintve, hogy a természete eddig nem igazán tükrözi a külsejét.
- Rémálmok igaz? - Törte meg végül az egyre kínosabbá váló csendet, zöld szemeivel kíváncsian méregetett - azok nem hagynak aludni, nem?
Összevontam szemöldököm a meglepettségtől.
- Honnan tudtad?
Erre csak megvonta vállát és a tavat kezdte el bűvölni tekintetével.
- Onnan, hogy én is azoktól szenvedek, bár talán inkább az értelmetlenségüktől!
Ajkaim elnyíltak a meglepettségtől. Ez a tény, komolyan kezdett megrémiszteni. Komolyan ennyire hasonlóak lennénk? Akkor miért nem tudok egyetlen közös pontot sem felmutatni?
- Sajnálom, hogy megzavartalak - lépett hozzám közel - ígérem többet nem fordul elő, Ruth!
Nyeltem egy nagyot a közelségétől, de álltam a tekintetét.
- A nevem Ruthie!
Lemondóan felsóhajtott.
- Kislányoknak való név egy olyan világban, ami már rég nem való kislányoknak - döntötte oldalra a fejét majd felemelve kezét hüvelykujját végighúzta ajkaimon - vagy tévedek?
A szívem a torkomban dobogott, érintése váratlanul ért és áramütésszerűen hatott rám.
Vesztemre ezt Ő is láthatta rajtam, undorító fellengzős mosolyából ítélve. Már épp nyitottam a számat, hogy odapörköljek valami felettébb kedves megjegyzést ám legnagyobb meglepetésemre ellépett mellőlem és szó nélkül magamra hagyott.
Vizesen és felbosszantva.
Határozottan felbosszantva.

***

- Felállni! - Kiáltott rám immáron sokadjára az elmúlt órában, a személyes kék szemű szörnyetegem. Nyurgasága és gyorsasága nem a legjobb párosítás volt számomra ha arról van szó, hogy közelharcot vívjak valakivel aki majdnem egy fejjel magasabb, mint én, plusz azt hiszem ravaszabb is.
- Louis, fáradt vagyok, elég már! - Nyögtem erőtlenül, úgy éreztem a torkomat lángok mardossák és álmos is voltam. Semmi kedvem nincs ehhez a naphoz. Azt hiszem a hajnali fürdőzés nem a legjobb ötlet ha korán kell kelned és egy aszpirin sincs a közelben ha megfáztál.
Ám azt sem szabad elfelejtenünk, hogy hibáiból tanul az ember.
- Majd ezt mondod annak is aki pont végezni akar veled?
- Neki majd bemutatom mire képes egy igazi védelmező!
- Hah! - Nevetett fel - még tanoncnak sem lennél alkalmas!
- Ezt szívd vissza!- Förmedtem reá de csak felvonta a szemöldökét. Utáltam ezt a nézését. Sosem jöttünk ki különösebben jól de mostanában mintha direkt minden egyes kis percét azzal akarná tölteni, hogy velem kötekedjen vagy találjon valamit amivel felbosszanthat, beszólhat és még órákig sorolhatnám a lehetőségek listáját.
- Akkor bizonyíts, kislány!
Amilyen hamar csak tudtam feltápászkodtam a földről és ismét neki rontottam. Azt hiszem főleg ezzel volt a probléma. Talán többet kellene gondolkodnom ahelyett, hogy ész nélkül cselekszem ugyanis perceken belül ismét a földön találtam magam. Most sem éreztem magam jobban, mint először. Sőt. Sokkal dühösebb voltam. Lihegve álltam ismét talpra nem nagyon gondolkoztam amikor Louis megindult felém, azt hiszem ösztönösen cselekedtem bár lehet csak ezt szeretném bemagyarázni magamnak ugyanis a pajzsom túl hirtelen feszült előttem ahhoz, hogy megakadályozzam a srác ütközését, a legtöbb amit tenni tudtam az a pánik volt. Tudom, tudom. A lehető legrosszabb megoldást választottam. 
Arra még emlékeztem, hogy összeszorítottam a szemeimet ám hiába vártam a csattanást. 
Lassan mertem újra körbenézni, Louis alig pár méterre állt tőlem, a pajzsom még mindig előttem derengett azonban valaki másé is. Harry zsebre dugott kézzel állt nem messze tőlünk, nem úgy tűnt, mint akinek nehezére esne ennyire összpontosítania. 
Vajon mi hiányzik ennyire belőlem? Az egésznek olyan könnyednek és egyértelműnek kellene lennie. 
- Nincs szükségem a segítségedre! - Rángatott vissza a valóságba Louis dühös hangja miközben az ajtó felé tartott. 
- Egy köszönöm is megtette volna - rántotta meg a vállát Harry - talán segíthetnék is! 
- Tökéletesen felesleges - szedte össze holmiját - ennek az egésznek semmi értelme! A lány és az ereje is hasznavehetetlen, csak veszélyt jelent mindenkire! 
Puff neki. 
Miért nem dobnak ki egész egyszerűen? Ha valóban ilyen nagy teher vagyok számukra, de most komolyan. 
Megsemmisülve bámultam magam elé, Louis hangos ajtócsapódás kíséretében kiment a teremből, Harry pedig ismételten nem tűnt nagy beszélgetőpartnernek. Így én is menni készültem. 
- A segítségemet neked gondoltam, nem neki - állt meg előttem, hogy még véletlenül se tudjak haladni ezzel az igazán pompás napommal. 
- Igazán nagylelkű ajánlat - húztam el a számat - de mint hallottad, hasznavehetetlen vagyok! 
Harry erre elvigyorodott. 
- Egy Védelmező sohasem hasznavehetetlen! Maximum az olyan sekélyes és beképzelt embereknek, mint Ő! 
- Hagyjuk ezt, kérlek! - Kaptam fel a táskámat majd se szó se beszéd eloldalaztam mellette. Csak magamra akartam zárni a szobám ajtaját és maximum jól elsírni a bánatomat az egyik párnámnak. 
Az elképzelés és a valóság között azonban komoly akadályok akadhatnak. És akadtak is, ami azt illeti. Egy magas, fekete hajú fiú állt az ajtóm előtt egy kicsivel azután, hogy bezártam magam mögött azt. Zayn bosszantó vigyorát látva tudtam, hogy nem kellett volna kinyitnom azt, még a kopogásra sem. 
Említettem már, hogy mi ketten szintén nem jöttünk ki túl jól? 
Talán mert Ő és Louis világi jó cimboráknak bizonyultak. Így azt hiszem érthető a dolog. 
Részben. 
- Mit szeretnél? 
Piszkos vigyort erőltetett magára, amitől végigfutott rajtam a hideg. 
- Rajtad kívül? 
- Rajtam túl, seggfej! - Már épp azon voltam, hogy a képébe vágom az ajtót, ám a lába megakadályozott ebben. Felvontam szemöldököm, de csak egy még szélesebb vigyort kaptam válaszul fel nem tett kérdésemre. 
- Menj el! 
- Nem hinném - ingatta a fejét - jobb szeretném, ha egy kicsit szórakoztatnál, mondjuk azzal a csinos kis ajkaiddal, életke! 
- Undorító vagy Zayn! - Próbáltam ismét bezárni rá az ajtót, de elkapta a kezemet és magához rántott. Kapálózva igyekeztem megszabadulni tőle - engedj el! 
- Jobb ötletem is van - csókolt bele nyakamba, én pedig ijedtemben  teljes erőmből a lábára léptem, ez pedig elég volt ahhoz, hogy elengedjen és  futásnak eredhessek a kihalt folyosón. Hát persze, hogy pont most nem sétál senki ezen az átkozott helyen. Csak tudnám, hol lehet Niall.  
Louis talán igazat mondott. Nem voltam elég gyors, ugyanis a srác könnyű szerrel ragadta meg a hajam és igyekezett annál fogva visszarángatni a szobámba. 
- Erről senki nem fog tudni, megértetted? 
- Azt hiszem én mégis - jelent meg, mint utolsó mentsváram Harry a folyosó végén. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, Zayn viszont még mindig nem engedett. A zöld szemű fiú ruganyos, lomha léptekkel közelített felénk, egyenesen mellettünk állt meg. 
- Engedd el szépen a lányt - font össze karjait, de azt hiszem ez csak még többet rontott a helyzeten. 
- Különben? 
- Nos - kezdett bele tökéletesen higgadtan - először is mindenképp beverem a képed, ugyanis túl szimmetrikusnak találom! Folytatásként pedig esetleg pedig megnézhetnénk mit kezdesz egy Védelmezővel! 
- Nem félek tőled - vicsorgott Zayn, végre elengedett engem is - egy senki vagy! 
- Helyes - bólintott rá Harry -ennek ellenére utoljára kérem, hogy engedd el a lányt és sétálj el szépen, mintha mi sem történt volna, barátom! 
Szinte tapintani lehetett volna a feszültséget közöttük. A csend a csontomig hatolt, de a megmentőm elérte amit akart ugyanis Zayn egyetlen árva szó nélkül távozott. Amikor pedig végre eltűnt a szemem elől végre kiengedhettem a gőzt. Úgy rogytam össze, mint valami régi rongybaba, és a síráson túl nem igazán tudtam mást tenni. Az sem érdekelt, hogy ki lát, ki nem. 
Fel akartam ébredni végre ebből a rémálomból. 
Harry szó nélkül ült le mellém, megfogta a kezemet és összekulcsolta a sajátjával. Nem néztem rá, csendesen hüppögtem tovább. 
- Tudod - fordult felém teljes testével - szerintem össze kéne tartanunk, mit szólsz hozzá? Ketten a világ ellen? 
Egy gyenge mosoly kúszott arcomra játékos hangneme miatt. Kezével puhán érintette arcomat és igyekezett letörölni könnyeimet. 
- Vagy még mindig úgy érzed, hogy nincs rám szükséged? 
Bár alig ismertem, és nagyjából tökéletesen idegen volt számomra, mégis egy belső hang azt súgta nekem, hogy igaza van. 
Össze kell tartanunk. 
Szükségem van rá. 
A kérdés már csak az, hogy vajon mennyire?  




1 megjegyzés:

  1. Imádtam. Imádlak! Annyira csodálatosan fogalmazol, és maga a történet is tökéletes. Nagyon tetszik ez a védelmezős páros. imádom hogy Ruthie ilyen "gonosz" vele :D De kérlek, maradjon ez így egy darabig, ne kapkod el hogy össze jöjjenek :D
    Már az előző történetedet is elkezdtem olvasni(igaz hogy már vége) de azt is imdádom!!
    Nagyon tehetséges vagy, a történeteidet könyvbe is el tudnám képzelni :)
    Siess a következővel!!!
    Ó, és sajnálom hogy csak így névtelenül írok!:/
    Ölel:
    Xia

    VálaszTörlés